Mikor az utcán átment a hentes
Mikor az utcán átment a hentes,
Tudtam hogy, a vacsi nem lesz fehérjétől mentes.
Mikor gyöngéden fejszéjét legyintette,
Koponyacsontját a disznónak kettészelte.
Mikor a válla picikét rándult,
A vásárló csak nézett, ámult.
Lebegett a kolbászt, már vágta a rudat,
És kedvét lelte abban, ahogy Bodri ugat.
A sonka fentről lógott, oda azt én tettem,
Ohh, de nagyon aggódtam, hogy megveszik előttem.
De drága volt az ára, senki meg nem vette,
Így a szegény ember csak nézegethette.
És ment a hentes szépen, derűsen,
S friss hús illat terjengett futótűzszerűen.
Szegénnyé tettél
Szegénnyé tettél, sokat növekedett
Harminc csikorgó télen át a részlet...
Nem tudok járni és nem ülhetek veszteg,
Addig fűtök, amíg elfogy a tüzelőkészlet.
Szájukban tartanak, mint kutya a kölykét
S menekülnék, mert érzem, hogy megfojtanak.
Az éveket, mik az adósságomat csak növelték
Reám zúdítja minden pillanat.
Adj, mert mások csak elvesznek,
Takarj be, amikor reszketek.
A saját ostobaságomban süllyedek,
Ha nem keresel, lehet örökre elveszek.
Reám nézel és elítél szemed,
Hallgatsz, mert nagyon máshol jár az eszed.
Tedd, hogy az időt visszafordítani lehessen,
Hogy a hitelemet okosabban törlesszem.
Anyám kitett, - az utcákon fetrengtem-
Elbújdokoltam volna, semmi nem takart.
Alattam egy karton és üresség fölöttem,
Bánom már, hogy jöttöd így összezavart.
Sok kurva van, aki élősködik, mint te,
Kiknek fejéből sok meggazdagodási terv fakad.
Miattad adósságba keveredtem, hát nem érted?
Szegénnyé tettél, s most melled büszkeségtől dagad...